Leó pápa a Sixtus-kápolna karácsonyi koncertjén: Hallgassa meg az Úr a béke és a méltóság nélküli gyermekek csendes kiáltását
Edoardo Giribaldi / Somogyi Viktória – Vatikán
A karácsonyi énekek és színek még néhány napig sokak szívében élnek. A fények még nem aludtak ki, a dallamok visszhangoznak az emlékezetben. Mégis vannak olyanok, akik sötétségben és csendben élték meg ezt az ünnepet. Sok gyermekről van szó a világ számos részén, akiket még a legalapvetőbb jogaiktól is megfosztottak, akiknek „csendes kiáltása” azzá a kiáltássá válik, amelyet minden másnál jobban meg kell hallani. A „kicsinyeknek” szentelte XIV. Leó pápa a Sixtus-kápolna karácsonyi koncertjét, amelyet szombaton, január 3-án este tartottak Michelangelo freskóinak lenyűgöző környezetében.
A zene, amely az elméhez és a szívhez szól
A pápa a rendezvény végén a résztvevőkhöz intézett szavai szerint a karácsonyi elmélkedés a „zene és az ének nyelvén” is megnyilvánul, amely képes mind az elméhez, mind a szívhez szólni. Ezt fejezik ki a több mint 1500 éves kórus hangjai, amelyet Marcos Pavan prelátus karmester vezényel, Michele Marinellivel együtt, aki a Pueri Cantores, az ifjúsági kórus karmestere. XIV. Leó pápa beszédében köszönetet mondott mindkettőjüknek.
A betlehemi éjszaka dallamai
„Nincs karácsony énekek nélkül” – ismerte el a pápa, kiemelve azok eltérő jellegét nyelvenként és nemzetenként. Ez szinte természetes, hiszen az Evangélium beszámolója szerint abban a pillanatban, amikor Mária megszülte Jézust, „az ég angyalai ezt énekelték: Dicsőség Istennek és békesség a földön!” Az ujjongó dallamok, az első „karácsonyi koncert” „nézői” a betlehemi pásztorok voltak, akik – ismét az Evangélium szerint – „dicsőítve és hálát adva Istennek tértek haza”, talán „énekelve és egy kezdetleges fuvolán játszva”.
Mária szíve
De az „égi zene” azon az estén egy bensőségesebb és érzékenyebb helyen is felcsendült: Mária szívében. „Tanuljuk meg tőle, hogy a csendben halljuk meg az Úr hangját, hogy hűségesen kövessük azt a szerepet, amelyet ránk bízott az élet partitúrájában” – kérte Leó pápa.
A gyermekek „fény nélküli” karácsonya
A Szentatya fényről szóló elmélkedése mellett megemlékezett a „gyermekek csendes, mégis fájdalmas ünnepéről is, akik ezt a Karácsonyt a világ számos részén fények, zene, sőt még az emberi méltósághoz legszükségesebbek és a béke nélkül élték meg”. „Az Úr, akihez ma este úgy döntöttünk, hogy dicsőítő énekeinket emeljük, hallja meg e kicsinyek csendes kiáltását, és Szűz Mária közbenjárására adjon a világnak igazságosságot és békét” – fohászkodott a pápa. Majd beszéde végén énekelve elimádkozta a Miatyánkot a Sixtus-kápolnában jelenlévőkkel.
A koncert programja
A koncertet megelőző beszédében Pavan prelátus karmester megköszönte a pápa jelenlétét, megtiszteltetésnek és bátorításnak nevezve a szolgálat folytatásához, „amelyet a pápai énekesek 1500 éve Péter utódjáért végeznek”. A program a teljes szakrális polifonikus zeneművek körét felölelte, a gregorián énektől Giovanni Pierluigi da Palestrina műveiig, akinek két motettája is elhangzott: a Dies Sanctificatus és a Hodie Christus Natus Est. A Sixtus-kápolna kórusának két emeritus karmesterének darabjai is felcsendültek: Giuseppe Liberto a Magnum Nomen Domini című művével, valamint Domenico Bartolucci a Puer Natus in Bethlehem és a Christus est qui natus hodie című műveivel. Ezt követte a késő reneszánsz spanyol zeneszerző, Tomás Luis de Victoria O Magnum Mysterium című műve, valamint Francis Poulenc, a múlt századi francia művész Quem vidistis, pastores, dicite című műve. A koncerten ezután James Bassi amerikai zeneszerző Quem pastores laudavere című műve hangzott el. Végül az esemény három híres karácsonyi dallal zárult: az Astro del ciel és a Tu scendi dalle stelle, amelyet Liguori Szent Alfonznak tulajdonítanak, valamint az Adeste fideles.
