Az UNRWA vezetője nyilatkozott a pápai audienciáról, Gázáról és a félrefordulás áráról

Francesca Merlo / Somogyi Viktória – Vatikán

„Beszéltünk a szervezet tevékenységéről és arról is, hogy mi történne, ha megakadályoznák ebben.” Philippe Lazzarinit, az Egyesült Nemzetek Szervezete Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaügyi Hivatalának (UNRWA) főbiztosát január 12-én, hétfőn fogadta audiencián XIV. Leó pápa. Ezt követően az ENSZ képviselő a Vatikáni rádiónak nyilatkozott a találkozóról, valamint a palesztin humanitárius válságról és a félrefordulásra hajlamos világ erkölcsi felelősségéről.

Találkozó Leó pápával

Lazzarini kifejtette, hogy a Szentatyával folytatott megbeszélésen a Gázában, a Ciszjordániában és a Kelet-Jeruzsálemben gyorsan romló helyzetre, valamint a megoldás semmilyen jelét nem mutató konfliktus tágabb regionális következményeire összpontosítottak. Hozzátette, hogy a párbeszéd középpontjában az ENSZ palesztin menekültügyi szervezetének helyszíni szerepe állt. „Beszéltünk arról, hogy mit jelentene, ha az Ügynökség működése hirtelen megszűnne Gázában vagy Ciszjordániában egy életképes alternatíva hiányában” – hangsúlyozta Lazzarini. Rámutatott, hogy egy ilyen alternatíva csak „cselekvőképes és felhatalmazott” palesztin intézmények formájában valósulhatna meg.

„Ideiglenes” és az „ideiglenesség” hatása

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaügyi Hivatalát több mint hetven évvel ezelőtt hozták létre ideiglenes intézkedésként, humanitárius hídként azzal a céllal, hogy csak a politikai megoldás megtalálásáig működjön. Lazzarini szerint a szervezet folyamatos fennállása nem intézményi kudarc, hanem a politikai akarat hiányának bizonyítéka. „A tagállamok közös meggyőződése az volt, hogy mindössze néhány évre lesz szükségük a konfliktus megoldásához”. „Ha az UNRWA ma is létezik ideiglenes, mégis tartósan fennálló szervezetként, az azért van, mert több mint hét évtized alatt a nemzetközi közösség nem volt képes tartós politikai megoldást találni a palesztin nép nehéz helyzetére és az izraeli-palesztin konfliktusra.” Az idő múlásával az Ügynökség megbízatása formálódott. „Az elmúlt évtizedekben az UNRWA elsősorban az emberi fejlődést elősegítő szervezet volt, amely azt biztosította, amit egy állam általában nyújtana a lakosainak: oktatást és alapellátást.”

Büszke a működő rendszerre

Az UNRWA megpróbálta a normalitás érzését biztosítani, még ott is, ahol a jogok és a lehetőségek korlátozottak. „Attól függően, hogy hol élnek a palesztin menekültek, előfordulhat, hogy megakadályozták őket a megélhetésük biztosításában” – mutatott rá az ENSZ képviselő, hivatkozva a Libanonban régóta fennálló korlátozásokra és a Gázára kivetett blokádra. Ez fokozta a függőséget, különösen a humanitárius válság kibontakozása során, és ez a függőség hatással van az ember méltóságérzetére. Ugyanakkor sok palesztin menekült rendkívül büszke az UNRWA által biztosított oktatási rendszerre. Lazzarini hangsúlyozta, hogy az oktatás érintetlen maradt. „A földet elvették. A házakat elvették. De az oktatást soha, de soha nem vették el.” „Mindig is a büszkeség és a jobb jövő reménye volt” – állapította meg az ENSZ képviselő.

A „normalitás” tanítása

Ezt a reményt most minden eddiginél jobban próbára teszik, és elismerte, hogy a bombázások, a kitelepítések és a halálesetek idején felnövő generációknak a normalitás és a remény tanítása óriási kihívásnak bizonyul. Lazzarini szerint a gázai gyermekek közel két éve élik meg a mindennapos, kiterjedt pusztítást. „Mindannyian vesztettek el rokonaikat. Sokan maguk is megsérültek. Elvesztették barátaikat.” Ezek olyan gyerekek, akiket évtizedekig „az emberi jogok egyetemességének fontosságára” tanítottak – csak hogy aztán azt lássák, ahogy ezeket a jogokat „nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják, amikor róluk volt szó”. „Azt kell mondanom, hogy ez rendkívül kihívást jelent.” És mégis, „nem adhatjuk fel”. „Jelenleg több százezer lány és fiú él romokban, mélyen traumatizálva, akiknek vissza kell térniük egy tanulási környezetbe.” Katasztrófális lenne várni az újjáépítésre – figyelmeztetett az ENSZ képviselő. „Most kell megtalálnunk a módját a tanulás folytatásának, különben egy elveszett nemzedék lesz belőlük”, és a következmények messze túlmutatnak Gázán. „Ha elveszítjük ezt a nemzedéket, a még nagyobb szélsőségesség jövőbeni magvait vetjük el” – mutatott rá Lazzarini.

Az igazság a „tűzszünet” mögött

A tűzszünet csökkentette a mindennapi erőszakot, de Lazzarini óva intett attól, hogy a csendet a konfliktus megoldásával azonosítsuk. „A konfliktus továbbra is minden nap zajlik” – mondta. „Naponta vannak szabálysértések. A korlátozások továbbra is érvényben vannak.” Az éhezés talán kissé enyhült, de a nélkülözés nem. Az élelmiszeren kívül „ennek a lakosságnak szinte mindenre szüksége van”. Ebben az összefüggésben Lazzarini úgy vélte, hogy az újságíróknak különös felelősségük van. „Gáza és Palesztina a narratívák háborújának áldozata.” „Sok dezinformáció volt. Az újságírók szerepe, hogy folyamatosan figyeljenek – kritikusan, körültekintően és kitartóan” – nyomatékosította az ENSZ képviselő. A háború több mint két éve során egyetlen nemzetközi újságírót sem engedtek be Gázába. „Ennek meg kell változnia” – mondta Lazzarini. „A helyi újságírók nagyon magas árat fizettek, és szükségük van a nemzetközi újságírók támogatására.”

Az Egyház támogatása

Tekintettel az elhagyatottság érzésére, az Egyház támogatása a szenvedő palesztinoknak különleges jelentéssel bír. „Ez a szolidaritás üzenete a palesztinoknak, akik már most úgy érzik, hogy a nemzetközi közösség hátat fordított nekik” – hangsúlyozta Lazzarini. „Ez egyben a remény üzenete is a régió kisebbségei számára.” A szervezet szerint ez a támogatás gyakorlatias is. „Meg kell védenünk a működési terünket” – összegezte az ENSZ képviselő. „Biztosítanunk kell, hogy a megoldás részének tekintsenek minket – a jövőbeli palesztin intézmények építésének egyik eszközének. Ha ezt nem tesszük meg, nem látom, hol lesz remény” – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Philippe Lazzarini, az UNRWA, az ENSZ palesztin menekültügyi szervezetének főtitkára.