Két új boldoggal és négy tiszteletre méltó személlyel gazdagodik az egyház
Tiziana Campisi / Gedő Ágnes - Vatikán
XIV. Leó pápa január 22-én, csütörtökön audiencián fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát, amelynek során engedélyezte újabb dekrétumok közzétételét. Az egyik dekrétum elismeri Augusto Rafael Ramírez Monasterio ferencesrendi pap vértanúságát, a másik azt a csodás gyógyulást, amelyet Angela Caterina Isacchinak, az asolai Jézus Szent Szíve Orsolyita Kongregáció alapítónőjének tulajdonítanak, tehát mindekettejüket boldoggá avatják. További dekrétumok rendelkeznek arról, hogy hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket Nerino Cobianchi világi családapa, Crocifissa Militerni szerzetesnő, a Keresztelő Szent János Kongregáció tagja, Maria Giselda Villela brazil apáca, a Pouso Alegrei Szent Család Kármel alapítónője, valamint Maria Tecla Antonia Relucenti szerzetesnő, a Szeplőtelen Fogantatás Jámbor Munkásnői Kongregáció társalapítója: őket mostantól tiszteletre méltónak hívjuk.
Augusto Rafael Ramírez Monasterio ferences vértanú
Augusto Rafael Ramírez Monasterio 1937. november 5-én született Guatemalavárosban, egy sokgyermekes, buzgó katolikus családban. Általános iskolai tanulmányait Guatemalában végezte, majd Nicaraguában egy ferences kollégiumban folytatta. Miután megkapta szerzetesi hivatását, Spanyolországban, Jumillában kezdte meg a ferences novíciátust, ahol filozófiai és teológiai tanulmányai elvégzése után 1967-ben pappá szentelték. Nicaraguába visszatérve kollégiumi nevelő volt ott, ahol korábban tanult, majd Spanyolországban fejezte be egyetemi tanulmányait Salamancában. 1978-ban a guatemalai Antiguába került plébánosként a Nagy Szent Ferenc plébániára, ahol foglalkozott a hívek lelkipásztori ellátásával, valamint a szegényekkel és védtelenekkel a polgárháborús nehéz időkben.
1964-ben a milicisták államcsínnyel hatalomra jutottak, majd módszeresen üldözték a baloldali fegyveres csoportokat, azzal az ürüggyel, hogy a kommunizmustól tartanak, és így igazolták az erőszakos akciókat, és fosztották meg az állampolgárokat jogaiktól. Így a katolikus egyház lelkipásztori tevékenységét is veszélyesnek ítélték meg, mivel az evangéliumi üzenetet követték, mint ahogy a papok és szerzetesek működését, akik az emberek fejlődését és jogaik védelmét segítették, mert a marxista ideológia cinkosainak tartották őket. Sok pap, aki kiállt az igazságtalanul bántott szegényekért, konfliktusba került az ültetvényesek és a multinacionális vállalatok érdekeivel, akik a milicistákat támogatták. Augusto Rafaelt 1983. június 2-án letartóztatták, amiért segített egy földművesnek, aki miután csatlakozott a fegyveres gerillákhoz, szeretett volna részesülni a kormány által meghirdetett amnesztiában. Megkínozták, majd szabadon engedése után megfigyelés alatt tartották, többször halálosan megfenyegették, de Augusto Rafael hű maradt az evangéliumi értékekhez, melyek arra indították, hogy védelmezze a szegényeket és mindazokat, akikkel szemben igazságtalanságokat követtek el. Hű maradt papi szolgálatához, ami megkövetelte tőle a gyónási titok megtartását, az elszenvedett erőszak ellenére is, amivel megpróbálták kiszedni belőle a hallottakat. November 7-én néhány milicista elfogta és újra kínzásnak vetette alá. Mialatt a város peremére szállították egy speciális rendőrautóban, szökést kísérelt meg, de a milicisták utolérték és megölték. Az odium fideit, a hit elleni gyűlöletet tartják meggyilkolása okának.
Maria Ignazia Isacchi rendalapító
Világi nevén Angela Caterina (Ancillának szólították), akit hamarosan a boldogok között tisztelhetünk, 1857. május 8-án született Stezzanóban, Bergamo közelében. Alig húszévesen a szerzetesi életet választotta: belépett a somascai Szent Orsolya apácák intézetébe, ahol a Maria Ignazia nevet vette föl, és különböző feladatokkal bízták meg. 1893-ban a cremonai püspök (Geremia Bonomelli) felkérte, hogy vezesse azt a szerzetesnőkből álló csoportot, akik Gazzuolóban egy új kongregációt hoztak létre, a Jézus Szent Szíve Orsolyita Nővérek Intézetét. Miután megválasztották legfőbb elöljáróvá, Asolába költöztette az anyaházat, és itt vezette tovább az intézményt egészen 1924-ig, amikor is egészségi okokból kénytelen volt lemondani tisztéről. Megkapta azonban az életre szóló tiszteletbeli rendfőnöknő címet. 1934. augusztus 19-én halt meg Seriatéban. 2022-ben nyilvánították tiszteletre méltónak. Közbenjárásának tulajdonítják azt a csodás gyógyulást, ami 1950-ben történt: Maria Assunta Zappella nővér, a Jézus Szent Szíve orsolyiták tagja erős hasi fájdalmaktól szenvedett, amelyet egy valószínűleg tuberkolózisos természetű bélgyulladás idézett elő. Miután az előírt orvosi kezelés hatástalannak bizonyult, a szerzetesnőt kórházba vitték, de állapota romlott. Így az őt ápoló rendtársnője azt javasolta, hogy imádkozzon novénát Maria Ignazia anyához, hogy kiesdje a gyógyulást azzal az imával, amit ő írt 1943-ban. A novéna utolsó napján Maria Assunta nővér hirtelen jobban lett, enni és inni kért. A következő nap elvégzett mellkasi röntgen kimutatta, hogy a betegség visszafejlődött, a kezelőorvosai hirtelen és váratlan javulást állapítottak meg, amit gyors előrehaladás és teljes gyógyulás követett néhány nap múlva. Az egyházmegyei vizsgálat során, melyet 1995-ben folytattak le, Maria Assunta nővért két orvosszakértő vizsgálta meg, akik igazolták a gyógyulást. A szerzetesnő 2018. szeptember 7-én hunyt el, egészen más okokból, mint az 1950-ben fellépett betegség.
