Leó pápa a Villanovai Szent Tamás plébánia zarándokaihoz: szűntelen ima és szorgalom
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Leó pápa örömmel köszöntötte Karácsony nyolcadában a plébániai közösség tagjait, akik nagy odaadással készültek erre a mostani jubileumi zarándoklatukra, hogy ebben az egyház számára különleges évben imáikkal és nagylelkű szeretetükkel támogassák Péter utódjának szolgálatát, melyet a pápa hálásan megköszönt. Plébániájuk védőszentje Villanovai Szent Tamás, egy ágoston-rendi spanyol szerzetespap, aki nyitott volt Isten kezdeményezéseire az ő életében és készséges lelkülete arra indította, hogy sok jót tegyen kora egyházáért és társadalmáért. Ti jól ismeritek az életrajzát és Alcalá de Henares városát, ahol ő egykor élt és amely föld máig őrzi az földi életének nyomait – szólt hozzájuk közvetlenül Leó pápa.
Életét és írásait a szüntelen ima hatotta át
A Pápa a villanovai szent püspök iránti tisztelete jeléül megosztotta vendégeivel a Szent Tamás odaadásáról és hűségéről szóló tanúságtétel két jellegzetes vonását, amelyek segíthetnek azok személyes, családi és közösségi szintű tovább gondolásában. Élete és írásai a szüntelen ima állhatatos törekvését mutatják, vagyis azt a „szent nyugtalanságot”, hogy mindenkor Isten jelenlétében legyen. Ez mély bensőségességet és önmagunk kiüresítését jelenti, hogy meghalljuk az Úr Szavát és hagyjuk, hogy Ő maga működjön az életünkben. Lelki életének imádságos vonásán túl Villanovai Szent Tamás szorgalmával, állandó tevékenységével is kiemelkedik. Ez a szempont, egy olyan mai világban, amely látszólag mindent egyre gyorsabban és könnyebben kínál fel nekünk, kihívást jelent számunkra. Józansága és egyszerűsége, önzetlensége a munkájában – különösen az alcalai egyetemi környezetben – továbbá apostoli buzgalma arra a felismerésre késztetnek bennünket, hogy higgyük: fel kell ismernünk a kapott talentumokat és azokat elkötelezetten, odaadással kell a közösség szolgálatába állítanunk, hogy mindenki javára gyarapodhassanak.
Szerette és segített a szegényeket, ezért „Isten koldusának” hívták
Leó pápa végül a szentnek a szegények iránti szeretetét emelte ki, amelyért az „Isten koldusa” címet érdemelte ki. A Szentatya úgy hallotta, hogy ez a szempont nagyon is jelen van az egyházközségükben konkrét gesztusok és cselekedetek formájában. Köszönöm ezt a lelki érzékenységet, mert „a szegények nem csupán segítségre szoruló emberek, hanem az Úr szentségi jelenlétének a jelei is” – idézett a pápa a „Dilexi te” kezdetű apostoli buzdításából. Befejezésül arra buzdította a kedves zarándokokat, hogy továbbra is Krisztus nyomdokaiban járjanak; a szentek tanúságtétele bátorítsa és inspirálja őket ezen a lelki úton. Isten áldjon meg benneteket és a Völgyes Miasszonyunk közbenjárása kísérjen titeket! – zárta beszédét Leó pápa.
Villanovai Szent Tamás életéről
Villanovai Szent Tamás a spanyolországi Fuentellanában született 1486-ban és a közeli Villanueva de los Infantes-ben nőtt fel. Szülei példás keresztény módon éltek, amit a gyermekük is megörökölt. Rendkívüli értelmi képességei révén már tizenhat évesen a híres alcalái egyetemre került, ahol húsz évvel később Loyolai Szent Ignác is tanulni kezdett. Amikor Tamás édesapja meghal, örökségét édesanyja beleegyezésével kórházzá alakította át, pénzét szétosztotta a rászorulók között, s folytatta teológiai tanulmányait. Már 26 évesen filozófiát és teológiát tanított az alcalái egyetemen. Harminc éves korában lépett be az ágostonosok rendjébe, majd hamarosan pappá szentelték. A kolostorban teológiát tanított, gyóntató és igehirdető lett, melynek híre V. Károly császár udvaráig eljutott, aki be is akarta vonni őt szolgálatába. Ám Tamás házfőnök maradt, majd a Szent Ágoston rend andalúziai és később a kasztíliai rendtartartományának elöljárója lett. Ez idő alatt rendjének sok hithirdetőjét küldte az Újvilágba, akik Mexikóban egy máig is létező ágostonos rendtartományt alapítottak. Császári unszolásra, bár sokáig ellenállt, végül valenciai érsekké nevezték ki, ahová gyalog érkezett és egy viseltes szerzetesruhában vonult be a székesegyházba. Szent Tamás lelkiismeretesen látogatta egyházmegyéjének minden plébániáját. Újszerű kezdeményezésként területi püspöki konferenciát alapított, ahol együttesen vitatták meg azután a visszásságokat, különösen a papság körében tapasztalható hibákat. Sok órát töltött az Oltáriszentség előtt, de a szegényekről sem nem feledkezett meg, különösen nagy figyelmet tanúsítva az árvák és a hajléktalanok iránt. Nagy szeretettel foglalkozott az akkori Spanyolországban másodrendű keresztényeknek tekintett moriszkókkal, vagyis az iszlám hitről kereszténnyé lett konvertitákkal. Gyermekeik számára, császári jóváhagyással, iskolát alapított, papjaik képzésére alapítványt kezdeményezett. Halála előtt mindenét elajándékozta. Villanovai Tamást 1618-ban avatták boldoggá, 1658-ban került sor szenttéavatására.
