Leó pápa karácsonyi jókívánsága: Krisztussal a központban leszünk missziós és közösségi egyház
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Római Kúria közel kétszáz fős közössége nevében a 91 éves Re bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja köszöntötte a Szentatyát és beszédében röviden érintette az idei év fő egyházi eseményeit, Ferenc pápa halálát és temetését, az új pápa megválasztását a jubileumi szentév keretében. Nagy örömmel nyugtázta a szentév sikerét, melynek látható jele a Szent Kapuhoz vezető zarándokcsoportok immár megszokottá vált állandó folyama, akiknek imádságos vonulása a keresztek vezetésével hiteles tanúságtétel a Krisztusba vetett élő hitről.
Tovább Ferenc pápa örökségének útján
Beszéde kezdetén Leó pápa Karácsony fényének újdonságára emlékeztetett, amely Betlehem szerény barlangjából árad ránk az emberiség történelmén keresztül. Ez az újdonság vonz minket, örömmel és reménységgel tölt el, mert Megváltó született nekünk, Isten testté lett, testvérünkké vált és örökké velünk marad. Megköszönve a bíboros dékán szavait a Szentatya mindenekelőtt szeretett elődjére, Ferenc pápára emlékezett, akinek prófétai hangja, lelkipásztori stílusa és gazdag tanítása meghatározta az Egyház útját az elmúlt években és arra ösztönzött mindenkit, hogy Isten irgalmasságát helyezze újra a középpontba, hogy adjon nagyobb lendületet az evangelizációnak és hogy legyünk örömteli és elégedett Egyház, amely mindenkit befogad, és figyel a legszegényebbekre. Éppen ezért az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából merítve Leó pápa az Egyház életének két alapvető szempontját, a küldetését és a közösségi élétét elemezte.
Egy mindinkább missziós Római Kúriára van szükségünk!
Az Egyház természeténél fogva a világ felé fordul, mert missziós. Krisztustól kapta a Lélek ajándékát, hogy elvigye Isten szeretetének jó hírét mindenkinek. Az Egyház tehát azért létezik, hogy meghívjon és egybegyűjtsön mindenkit az Úr ünnepi lakomájára, ahol mindannyian Isten szeretett gyermekeinek érezhetjük magunkat. Feladatunk tehát, hogy előrehaladjunk az Egyház missziós átalakulásában, melynek alapja Krisztus missziós parancsa: Menjetek! – hangsúlyozta a pápa. Ez a missziós jelleg abból a tényből fakad, hogy Isten maga indult el először felénk és Krisztusban keresett minket. A küldetés a Szentháromság szívében kezdődik: Isten ugyanis megszentelte és elküldte Fiát a világba, hogy „aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Az első nagy „exodus, kivonulás” tehát Istené, aki önmagából lép ki, hogy találkozzon velünk. Karácsony misztériuma pontosan ezt hirdeti nekünk: a Fiú küldetése abban áll, hogy eljött a világba – ahogy Szent Ágoston tanította. Így Jézus földi küldetése, amelyet a Szentlélek folytat az Egyház küldetésében, a megkülönböztető szempont a hit útja és így a Római Kúriában végzett minden szolgálat számára. A keresztségből eredő közös felelősségünk hivatása, hogy részt vegyünk Krisztus küldetésében. A Kúria munkáját is ennek a szellemnek kell inspirálnia, és elő kell mozdítania a lelkipásztori gondoskodást a részegyházak és papjaik szolgálatában. Egy mindinkább missziós Római Kúriára van szükségünk, ahol az intézmények, hivatalok és feladatok a mai nagy kihívások kezelésére szolgálnak.
Karácsony misztériuma Isten gyermekeivé és egymás testvéreivé tesz minket
Beszéde második alapgondolatában Leó pápa a misszióval szorosan összefüggő egyházi közösségről szólt. Karácsony misztériuma arra emlékeztet minket, hogy Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk Isten igazi arcát, mint Atyát, hogy mindannyian az ő gyermekeivé, és így egymás testvéreivé váljunk. Az Atya szeretete, amelyet Jézus testesít meg és nyilvánít meg felszabadító gesztusaiban és prédikációjában, képessé tesz minket a Szentlélekben arra, hogy egy új emberiség jelei legyünk, amely már nem az önzés és az individualizmus logikáján, hanem a kölcsönös szereteten és a kölcsönös szolidaritáson alapul. Ez pedig egyre sürgetőbb feladat, mind az Egyházon belül, mind azon kívül.
Kerüljük a merevség vagy a parttalan ideológia kísértéseit
Az Egyházon belüli közösség továbbra is kihívást jelent, amely megtérésre hív minket. Néha a látszólagos nyugalom mögött a megosztottság szellemei kísértenek. Ezek pedig arra csábítanak minket, hogy két ellentétes véglet között ingadozzunk: vagy mindent szabványosítsunk a különbségek felértékelése nélkül, vagy éppen ellenkezőleg, a sokszínűséget és a nézőpontokat eltúlozzuk a közösség keresése helyett. Így a személyes kapcsolatokban, a hivatalok és szerepek belső dinamikájában, vagy a hittel, liturgiával, erkölcsiséggel és egyebekkel kapcsolatos kérdések kezelésében fennáll a veszélye annak, hogy a merevség vagy az ideológia áldozatává válunk, az ebből fakadó konfliktusokkal együtt – értékelte a fennálló veszélyeket a pápa, majd rámutatott, hogy mi Krisztus Egyháza és benne testvérek vagyunk és noha sokan és különbözőek vagyunk, benne mégis egyek, ahogy a pápai jelmondata üzeni: „In Illo uno unum”, „Benne, az Egyben egyek”. A Kúria hivatása is abban áll, hogy Krisztus közösségének építői legyünk, amely egy szinodális Egyházban ölt testet, melyben mindannyian együttműködnek, ki-ki saját karizmája és a kapott szolgálata szerint. De ez nem szavak és dokumentumok által, hanem konkrét gesztusokon és magatartásokon keresztül épül.
Legyünk egymásnak igazi barátai!
Néha a keserűség is megkörnyékez, talán éppen a Kúriában eltöltött hosszú évek után, amikor csalódottakká válunk. Ilyenkor meg kell kérdezni magunktól: lehetséges-e barátoknak lenni a Római Kúriában? Mert hiszen milyen szép olyan barátokra találni, akikben megbízhatunk, amikor álarc nélkül és kendőzetlenül élhetünk! Ehhez egy személyes megtérésre kell törekednünk, hogy Krisztus szeretete felragyoghasson a kapcsolatainkban! – ajánlotta a pápa. Kifelé pedig ez a barátság egyúttal jel is a viszálykodás, erőszak és konfliktusok által megsebzett mai világban. Az Úr születése magával hozza a béke ajándékát, és arra hív minket, hogy prófétai jellé váljunk egy nagyon is széttöredezett emberi és kulturális kontextusban. A Kúria és általában az Egyház munkáját is ebben a tágabb horizonton kell tekinteni: nem kis kertészek vagyunk, akik a saját kertjüket gondozzák, hanem Isten Országának tanítványai és tanúi vagyunk, akiket arra hívtunk el, hogy Krisztusban az egyetemes testvériség kovásza legyünk a különböző népek, a különböző vallások, a minden nyelvű és kultúrájú nők és férfiak között. És ez akkor történik meg, ha először testvérként élünk, és hagyjuk, hogy a közösség fénye ragyogjon a világban.
A misszió és a közösség lehetséges, ha újból Krisztust helyezzük a középpontba
Kedves barátaim, a misszió és a közösség lehetséges, ha újból Krisztust helyezzük a középpontba – foglalta össze üzenetét a Szentatya. Az idei Jubileum arra emlékeztetett minket, hogy egyedül Ő a remény, melyben nem csalatkozunk meg. Erre emlékeztet minket a Szentév két fontos évfordulója, az 1700 évvel ezelőtti niceai zsinat, amely visszavezet minket hitünk gyökereihez, és a 60 éve véget ért II. Vatikáni Zsinat, amely Krisztusra szegezve tekintetét, megerősítette az Egyházat, és arra buzdította, hogy forduljon a világ felé, hallgassa meg a mai emberek örömeit és reményeit, bánatait és szorongásait. A Római Kúria munkája közösségi munka, melyhez mindenki hozzájárul a maga lelkes szolgálatával. Adja meg nekünk az Úr az ő alázatát, együttérzését és szeretetét, hogy minden nap tanítványaivá és tanúivá válhassunk! Szívből kívánok mindenkinek Szent Karácsonyt! Az Úr hozza el nekünk világosságát, és adjon békét a világnak! – zárta a Római Kúria tagjaihoz intézett karácsonyi jókívánságait Leó pápa.
