Szentmise a három éve elhunyt XVI. Benedek pápáért: „Az Igazság munkatársa volt”
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Három évvel ezelőtt Joseph Ratzinger pap és püspök befejezte földi zarándokútját
Három évvel ezelőtt, Szent Szilveszter pápa ünnepén Joseph Ratzinger pap és püspök befejezte földi zarándokútját, és megelőzött minket a Mennyei Hazában. A halál után azonban nemcsak örök nyugalom és boldogság vár ránk. Megismerjük Istent, aki Fiában az egész örökkévalóságtól fogva kiválasztott minket, és eleve arra rendelt, hogy részesei legyünk szentháromságos szeretetének. Színről színre látjuk Istent, és dicsérjük és szeretjük őt minden kiválasztott szentjének közösségében. Isten ismerete ugyanis minden emberi spirituális törekvés végső célja. Maga Jézus, a testté lett Ige mondja: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ez a Fiú jelenti ki magát, mint „Út, Igazság és Élet” (vö. Jn 14,6). Ezért mindannyian részesei vagyunk Isten egyetemes üdvözítő tervének, aki azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (vö. 1Tim 2,4).
Joseph Ratzinger mindig is az „Igazság munkatársaként” tekintett magára
Joseph Ratzinger mindig is az „Igazság munkatársaként” tekintett magára. Teológiaprofesszorként és keresett prédikátorként is következetesen az Ige szolgálatában állt. A Hittani Kongregáció prefektusaként a legnagyobb szorgalom, az intellektuális precizitás és a megvesztegethetetlenség mércéjét állította fel a Római Tanítóhivatal számára. Pápasága alatt a Cathedra Petri, a péteri tanítóhivatal egyik legnagyobb teológusa volt. Kivételes minőségű, hatalmas teológiai örökséget hagyott ránk, és joggal tartották korunk egyik nagy katolikus értelmiségijének. Még Jürgen Habermas, a neomarxista frankfurti iskola legkiemelkedőbb képviselője is, aki az Isten nélküli modernitás intellektuális világát testesíti meg, párbeszédet folytatott vele, hogy hívők és nem hívők egyaránt együttműködhessenek a modern világ megmentésén az antihumanizmus és a transzhumanizmus hideg halálától.
Teológiája ajándék az egész Egyháznak, beleértve a jövő generációit is
Amikor átadtam XVI. Benedek pápának az Opera Omnia, vagyis az Összes Művei első kötetét, tájékoztattam őt a tizenhat kötetre vonatkozó tervről, amely a becslések szerint mintegy 25 000 oldalt tesz ki. Ahelyett, hogy büszkeséget mutatott volna egy ilyen monumentális intellektuális mű iránt, azt kérdezte tőlem: „Gerhard, ki fogja ezt mind elolvasni?” Kissé zavartan válaszoltam: „Szentatyám, nem tudom, de ismerem azt a személyt, aki mindezt írta.” Teológiai műveinek teljes kiadása – amely elkülönül a pápai dokumentumaitól – nem akarja a lehetséges olvasók kedvét venni vagy elriasztani őket. Az ő teológiája ajándék az egész Egyháznak, beleértve a jövő generációit is. Mindenki szabadon meríthet belőle saját spirituális, teológiai, filozófiai vagy kulturális-elméleti érdeklődése szerint, legyen az régi vagy új.
A pápa feladata, hogy az egész Egyházat egyesítse az Apostolok Fejedelmének hitvallásában
Van, aki a liturgikus év során a prédikációira koncentrálhat. Egy másik a II. Vatikáni Zsinatról szóló kötetekhez fordulhat, amelyeknek fontos tanácsadója, később pedig hiteles értelmezője volt. Egy harmadik Szent Ágostonnak az Egyházról, mint Isten népéről és házáról szóló tanítását tartalmazó kötetet tanulmányozhatja. Ha azonban egy kereső és hitében nyugtalan keresztény társam azt kérdezné tőlem, hogy mit kellene mindenekelőtt olvasnia, akkor a „Názáreti Jézusról” szóló három kötetet ajánlanám. Az a tény, hogy ezt a művet saját nevén adta ki, hogy megkülönböztesse saját teológusi tekintélyét a pápai tekintélyétől, az a pápai primátus legmélyebb jelentését is kifejezi. Mert Péter utódjaként minden pápának meg kell értenie, hogy a pápa legszentebb feladata az egész Egyházat minden püspökével és hívével együtt egyesítse az Apostolok Fejedelmének hitvallásában, aki kijelentette Jézusnak: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Mt 16,16).
A hit nem áll ellentmondásban a világról és az emberiségről szóló kinyilatkoztatott Igazsággal
Ezen áll vagy bukik a világ és az Egyház jövője is. A felvilágosodás óta konfliktus alakult ki a hit és az ész között. Gyakran úgy tűnt, hogy a történeti-kritikai bibliai kutatások, a filozófiai ismeretelmélet, sőt – különösen a világegyetem és az élet eredetével kapcsolatos kérdésekben – a Teremtő Istenbe és Jézus Krisztusba, az egyetlen Megváltóba vetett hit is ellentmondásban áll egymással. A valóságban azonban a hit nem áll ellentmondásban a világról és az emberiségről szóló kinyilatkoztatott Igazsággal, még akkor sem, ha a hitet nem kell a tapasztalati tudomány korántsem mindig tévedhetetlen következtetéseivel igazolni. A hit Isten Igéjén nyugszik, amely által minden létező létrejött. Mivel Jézus, az igaz Isten és az igaz ember, maga az Igazság az ő isteni személyében, ezért Istenről való tudásunk a Szentlélekben tévedhetetlen, és nem kérdőjelezhető meg pusztán evilági tudással.
Jézus az Igazságaz isteni személyében, a Világosság, amely megvilágosít minden embert
Valóban, a teológusok feladata, hogy bemutassák a kinyilatkoztatott hit és a legújabb világi ismeretek mélyebb egységét, ahogyan az elméletekben kifejeződik. Mert mindig készen kell állnunk arra, hogy értelmes választ adjunk mindenkinek, aki a reményünk felől kérdez minket (vö. 1 Pét 3,15). Isten Fia az isteni Logosz, Isten Igéje, aki soha nem téved és soha nem vezet félre. Joseph Ratzinger többször is emlékeztetett minket arra, hogy a kereszténység, minden nagyszerű kulturális eredményével a társadalmi tanításban, a zenében és a művészetben, az irodalomban és a filozófiában, nem elmélet vagy világnézet, hanem találkozás egy személlyel. Jézus az Igazság isteni személyében, a világosság, amely megvilágosít minden embert. Mindenki, aki az igazságból való, hallja a hangját.
Krisztus Egyháza a tanítványok közössége, mely vallja az apostolok hitét
És mi az Egyház? Nem egy ember alkotta szervezet, amelynek nagyszabású etikai és társadalmi programja van. Krisztus Egyháza a tanítványok közössége, akik magukról mondják és vallják a világ előtt: „láttuk az ő dicsőségét, az Atya egyszülött Fiának dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Joseph Ratzinger, a teológus, püspök, bíboros és pápa, nincs messze tőlünk. Mert földi liturgiánk megfelel a mennyei liturgiának, amelyben ő egyesül velünk Isten imádatában és dicsőítésében, szereti és dicséri Őt mindörökké. Ámen! – zárta angol nyelvű homíliáját Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa.
A bíborossal a jobbján együtt misézett P. Federico Lombardi jezsuita, a Joseph Ratzinger alapítvány elnöke, XVI. Benedek pápa egykori szóvivője, a Vatikáni Rádió volt főigazgatója. A szentmise után az asszisztencia levonult az altemplomba és ott Benedek pápa sírjánál együtt imádkoztak.
