Leó pápa a nunciatúrák munkatársainak: Vigyetek reményt oda, ahol hiányzik a béke
Antonella Palermo / Somogyi Viktória – Vatikán
Álljatok ellen az elszigetelődés kísértésének és vigyetek reményt különösen oda, ahol az emberek számára hiányzik az igazságosság és a béke. Ezt ajánlotta XIV. Leó november 17-én, hétfőn a pápai képviseletek állandó munkatársaihoz intézett beszédében, akik szentévi zarándoklatukat tartják. A pápa részletezte az Egyháznak nyújtott szolgálat sajátosságait, amelyet különösen „fáradságosnak” nevezett, és amely ezért „Isten iránt buzgó és az emberek felé nyitott szívet”, valamint tanulást, önmegtagadást és bátorságot igényel.
A konfliktusokban és a szegénységben érezzék az Egyház támogatását
Elvinni a pápa lelkipásztori gondoskodását a nehéz helyzetekbe is azt jelenti, hogy „az egész Egyház jelenlétét mindenhol képviseljük” – mutatott rá Leó pápa. „Azokban az országokban, ahol dolgoztok, különböző népekkel és nyelvekkel találkozva, ne feledjétek, hogy az első tanúságtétel, amelyet meg kell tenni, a Krisztusba szerelmes és az Ő Teste építésére elkötelezett papok tanúságtétele. Az egyházi közösségek szolgálatával tükrözzétek a pápa szeretetét és közelségét mindenki iránt, megőrizve az „együtt az Egyházzal” (cum Ecclesia) eleven érzését. Különösen azokra gondolok közületek, akik nehézségek, konfliktusok és szegénység közepette találják magukat, ahol a kétségbeesés pillanatai sem hiányoznak. Éppen ezekben a küzdelmekben emlékezzetek arra, hogy az Egyház támogat benneteket az imádságban: ezért erősítsétek meg papi identitásotokat a szentségekből, a testvéri szeretetközösségből és a Szentlélek iránti állandó engedelmességből merítve erőt” – buzdította a nunciatúrák munkatársait XIV. Leó.
Álljatok ellen az elszigetelődés kísértésének
A Szentatya utalt a nagy misszionáriusok hagyományára, akiktől megtanulhatjuk, hogy „az inkulturáció nem folklorisztikus magatartás, mert abból a vágyból fakad, hogy odaadjuk magunkat a földnek és az általunk szolgált embereknek”. Ez nem egy lényegtelen tulajdonság, amelyet a pápa remél, hogy figyelembe vesznek azok, akik erre a feladatra kaptak meghívást.
„Építsetek kapcsolatokat mindenkivel, álljatok ellen az elszigetelődés kísértésének. Ehelyett maradjatok meg gyökeret vetve az egyházi testületben és a népek történelmében: mind azokban, ahonnan jöttetek, mind azokban, akikhez küldetést kaptatok. Minden nemzet felajánlja nektek a saját hagyományait, amelyeket ismerni, szeretni és tisztelni kell, ahogyan a földműves tiszteli a földet, és megművelésével learatja munkája jó gyümölcsét. Ezért ne legyetek elkülönült emberek, hanem Krisztus szenvedélyes tanítványai, akik evangéliumi módon elmerülnek azokban a kontextusokban, amelyekben éltek és dolgoztok. A nagy misszionáriusok valójában arra emlékeztetnek minket, hogy az inkulturáció nem folklorisztikus magatartás, mert abból a vágyból fakad, hogy odaadjuk magunkat a földnek és az általunk szolgált embereknek” – figyelmeztetett a pápa.
Annak a kockázata, hogy „a gyökér nélküli fákhoz válunk hasonlóvá”
XIV. Leó jól tudja, hogy egy diplomáciai megbízatásban eljuthatunk a motiváció hiányához: a kockázat az, hogy „gyökér nélküli fákhoz hasonlóvá” válunk. Ez akkor fordulhat elő, ha nem fonódik össze harmonikusan a származási ország és a célország kontextusa, az eredeti helyi egyház és az egyetemes egyház, amelyért dolgoznunk kell. A pápa emlékeztetett: biztosítani kell, hogy a kettő ne zárja ki egymást. Valójában, ha „a fa nem szűnik meg éltető erőt kapni, akkor átültethető máshová is, és így új gyümölcsöt teremhet”. Ezzel kapcsolatban Szent Ágostont idézte a Vallomásokból, amelyben utal Illés próféta történetére, fáradtságára és az Istentől kapott helyreállításra. A testvériség és az ima ihlesse a pápai képviselők munkáját – zárta beszédét a pápa. Arra hívott: „Minden pápai képviseleten van egy kápolna, otthonotok igazi központja, ahol naponta az apostoli nunciussal, az apácákkal és munkatársaitokkal együtt ünneplitek az Eucharisztiát, dicsérő és könyörgő imákat intézve az Úrhoz. A Tabernákulum fénye oszlassa el az árnyékokat és a szorongásokat, megvilágítva az utat, amelyen jártok. Így válik valóra az Úr Jézus szava: ti vagytok a föld sója és a világ világossága. Őrizve a kegyelem e csodáját, legyetek a remény zarándokai, különösen ott, ahol az emberek számára hiányzik az igazságosság és a béke.”
