A pápa az Iskola Misszionárius nővérekhez: „Vessünk párbeszédet és lelki örömet”
Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa szombaton audiencián fogadta a Sziénai Szent Katalin Iskola Misszionáriusai Unió XV. nagykáptalanjának résztvevőit, a rend alapításának századik évfordulója alkalmából. A Domonkos Kongregációt tiszteletreméltó Luigia Tincani és Ludovico Fanfani domonkos atya alapította 1924-ben Olaszországban azzal a küldetéssel, hogy a keresztény humanizmus előmozdításával terjessze az Evangélium értékeit a hit iránt közömbösek és az egyházon kívüliek körében is. A Kongregáció alapította a LUMSA Egyetemet (Libera Università Maria Ss. Assunta) is Rómában.
A nővérekhez szólva a pápa méltatta az Unió által választott témát: „Megérteni a jelent és együtt járni az Egyházzal, hogy közösen megkülönböztessük az Unió jövőjét”. Megjegyezte, hogy ez összhangban van alapítónőjük elképzelésével a keresztény humanizmus előmozdításáról és a kortárs társadalom lelki szükségleteinek kielégítéséről. Három alapvető viselkedésmódot emelt ki, amelyek küldetésük hátterében állnak: az életszentség, a felkészültség és a kedvesség.
Az életszentség lelki öröm
Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy az életszentség minden keresztény közös elhívása és végső célja, bár gyakran ijesztőnek vagy elérhetetlennek tűnik. Elismerve a kihívásokat, emlékeztette a nővéreket, hogy az életszentség, a „lelki öröm” Isten kegyelméből válik elérhetővé, és létfontosságú a mai világban, különösen a fiatalok ösztönzése szempontjából. A megszentelt életet élő nők számára az életszentség Krisztus iránti elkötelezettségükben fejeződik ki az evangéliumi tanácsokon, a szentségi életen, az Isten Igéjének mindennapi meghallgatásán és az arról folytatott elmélkedésen, valamint az imádságon és a közösségi életen keresztül, amint azt a domonkos mottó tanítja: „contemplata aliis tradere” (A szemlélődésben magunkévá tett igazságokat másoknak is átadni). Hangsúlyozta, hogy ezeknek az alapoknak szilárdnak kell maradniuk ahhoz, hogy apostolkodásuk hatékony és lelkileg gyümölcsöző legyen. „Az életszentség örömteli, vonzó, ami lelki öröm, bár nem könnyű megtalálni” – mutatott rá a pápa.
Párbeszéd mindenkivel
A második viselkedésmódot, a felkészültséget a pápa a professzionalizmus egy formájaként fogalmazta meg „nem pusztán a funkcionális hatékonyságra redukáló értelemben”, hanem „az elhivatottság evangéliumi értelmében, a tudás és készségek folyamatos tanulmányozása és elmélyítése, a személyes elmélkedés és a tanult igazságok testvéri megosztása révén.” A felkészültség – tette hozzá Ferenc pápa – a „tanítási és kommunikációs módszerek korszerűsítését” is magában foglalja, hogy felhasználjuk a mai társadalmi dinamikában mindazt, ami jó, „nyitottsággal és a mindenkivel folytatott párbeszéd által”. Ezzel kapcsolatban a pápa ragaszkodott ahhoz, hogy mindenkivel párbeszédet kell folytatni, „kivéve az ördögöt”, aki féltékenységet és viszályt szít a közösségekben.
Legyetek a kedvesség és az öröm hírnökei
Végül Ferenc pápa arra buzdította a domonkos nővéreket, hogy legyenek „a kedvesség, ami a Lélek ajándéka és az öröm hírnökei, akik minden találkozást ragyogó hálával élnek meg a másik iránt a maguk szent egyediségében”. Befejezésül arra biztatta őket, hogy nyitottsággal, bátran és szükség esetén megújulásra készen folytassák küldetésüket, az életszentségben, a felkészültségben és a kedvességben gyökerezve.
