Megfelelő összeköttetések – Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 19. vasárnapra

Két ember vitája jut eszembe. Egy bizonyos teendő kapcsán, amikor az egyik erősítgeti, hogy azt valójában lehetetlen megtenni, a másik csak ennyit mond: figyelj, manapság semmi sem lehetetlen! Csak meg kell keresni a megfelelő összeköttetéseket! 

Ez az ember meggyőződését fejezte ki, hogy lényegében minden lehetséges annak, akinek megfelelő összeköttetései vannak.

Nekem is lehetséges a magam részéről kiépíteni a megfelelő összeköttetést, a kapcsolatot felfelé hittel teljes imádsággal, ha akaratom összhangba kerül Isten akaratával. Amire sokszor azt mondom, hogy lehetetlen, arra Isten Igéje azt mondja: lehetséges!

A csodálatos kenyérszaporításról szóló evangéliumi rész után, amelyről elmúlt héten elmélkedtünk, a vízen járás története következik. Ahhoz, hogy közelebb kerülhessek ez utóbbi titkához, szükséges egy kis visszatekintés:

Az első lehetetlennek tűnő dolog: az öt darab kis kenyér és a két hal, amelyekből több, mint ötezer ember eszik!

Lehetetlen, hogy ne lenne elég az én kenyerem is (és itt a „kenyér” szó alatt sokmindent lehet érteni!), ha arra nézek, ami van és nem arra, ami kellene! Nagy különbség!

Amikor Jézus imádkozni tanít, nem azt mondja, hogy „mindennap küldj nekünk egy zsák lisztet”, hanem a „mi mindennapi kenyerünket: mindig a mai napra aznap kérjem! Lehetetlen, hogy ne legyen elég, ha azt a keveset, ami a kezemben van – az Ő kezébe teszem!

Egy néni egy többlakásos bérházban lakott, ahol az alacsony, vékony ablakok az udvarra néztek. Egyik nap ágynak esett. A szomszédja, amikor a boltba indulva elhaladt a néni ablaka alatt, hallja bentről annak imáját: „Édes Istenem, olyan beteg vagyok, hogy fel sem tudok kelni az ágyból. Nincs, aki gondoskodjék rólam, kérlek, küldj nekem egy kis kenyeret, valami ennivalót!”

A nem hívő szomszédasszony benyit a nénihez: „Ejnye, ejnye, maga csak úgy beleimádkozik a semmibe – mégis mit gondol, ha csak az Istent kéri, az majd küld magának?”

A beteg néni ezt válaszolja: Bizony, küldött angyalom, csak „valaki” elfelejtette behozni!

Az asszony szó nélkül kifordul, majd fél óra múlva tálcán viszi azt, amit „valaki” az előbb elfelejtett bevinni.

Isten mindenhová, mindenkinek odaküldi a szükségeset, csak valaki sokszor elfelejti odaadni. Rajtam is áll, hogy a kenyerem és a halam nem szaporodik!

Isten most is hajlandó megszaporítani, ha nem felejtek el az enyémből továbbadni! A csoda lehetséges volna, lehetséges ma is. Sajnos, sokszor már az a csoda, ha továbbadom!

A második lehetőség az előző folytatása: Jézus a vízen jár!

Előzőleg felmegy a hegyre imádkozni.

El kellene sokszor gondolkodnom azon, hogy amikor Jézus magányában egyedül volt az Atyával, nagy erőátvétel történt ott. Töltekezett a Szentlélekkel, Akit magával vitt aztán tovább. Pontosabban: a Szentlélek vitte már Őt oda, ahová mennie kellett.

S ha kételkedem az Ő erejében, gondoljak csak arra, hogy vannak olyan emberek, akik az önmegvalósítás hamis útján haladva átmennek a tűzön „külső erők segítségével”. Találkoztam ilyennel, aki erről beszélt…

Nem vagyok mindmáig meggyőződve arról, hogy azok a külső erők, amelyeket ő segítségül hívott belső erejének megmozdításához, kitől származtak: a gonosztól-e vagy a jó lélektől. Ha mutatványokra használják, aligha hinném, hogy ez Istentől jön. De ha képes valaki akár a gonosz erők hatására is ezt megtenni, akkor miért kételkednék én Jézus erejében, aki folytonosan imában volt, szüntelenül az Atya erejéből élt, Vele teljes egységben!

Olyan lehetetlen lenne tehát, hogy Jézus Isten erejét úgy tudta felvenni, átvenni, hogy utána nem okozott neki nehézséget járni a vízen?

Jézus nem bűvészkedésre használta fel ezt, hanem a hitébresztésre (és csak nagyon ritkán és csak nagyon végső esetben folyamodik e tudásához!), amely minden esetben így kezdődik: Ne féljetek! Van bennetek erő és erre akar ráébreszteni.

Az első lépések mindig nehezek, mert hajlamos vagyok hamar levenni tekintetem az Úrról, Aki életem nehéz viharaiban is jön felém és Velem van. Először a lelkem akarja lecsendesíteni, s csak azután a vihart. A lényeg az, hogy ha elfordítottam tekintetem, akkor forduljak vissza és az Ő tekintetét keressem. Ha kitartóan nézem, meglátom – a viharban is.  

Sokszor hallom: nem ér semmit ez az élet.

„Miután rájöttünk, hogy az életnek semmi értelme, nincs más hátra, mint hogy értelmet adjunk neki!” (Lucian Blaga)

Bajban vagyok, nem tudok kilépni félelmeimből vagy szenvedélyeimből? Nézzek felfelé és akkor észreveszem, hogy mellettem és velem van. Ő mindig megjelenik és közeledik, csak sokszor az én hitem rövid. A kicsinyhitű eredeti fordításban ezt jelenti: rövid hitű. Toldjam meg és kapcsolódjak rá Isten Szentlelkére, hogy megtapasztaljam velem-létét és bennem-létét.

Urunk Jézus Krisztus! Te vagy az Isten Fia!

Imádunk, dicsőítünk, magasztalunk és erőt nyerünk Általad és Belőled – segíts észrevennünk Téged, mert Nélküled elsüllyedünk!