Morzsák – Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 20. vasárnapra

Jézus Tirusz és Szidón vidékére vonul vissza. Pogány területre, kicsit távol az ismerős helyektől és azoktól az emberektől, akik állandóan körülveszik.

Az evangélista nem ad pontos magyarázatot, hogy miért megy oda, de nem is szükséges minden visszavonulást megfejteni.

Az ember néha azért távolodik el azoktól, akiket szeret, hogy utána ismét jól tudja szeretni őket. Nem minden eltávolodás elutasítás. Van olyan távolság, amely megmenti a kapcsolataimat, kitisztítja tekintetem és levegőhöz juttatja lelkemet.

Még a jó, lelkiismeretes emberek is elfáradhatnak. Sőt, gyakran éppen ők fáradnak el a leginkább. Annyira belevetik magukat az Úr szolgálatába, hogy közben elfelejtik, hogy ők is emberek és meg kell állniuk, pihenniük kell. Engedniük kell, hogy ne mindig ők adjanak, hanem őket is megajándékozzák.

A pihenés tehát nem luxus és nem jutalom a munka végén, hanem néha lelki kötelesség is. Szabadságra nemcsak jogom van, hanem időnként szükségem is.

Jézus visszavonulását egyszer csak egy asszony kiáltása szakítja félbe: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” (Mt 15,22)

Nem azt kéri, hogy a lányán könyörüljön, hanem őrajta. A gyermek szenvedése az anya szenvedése is. Amit a lánya hordoz, azt ő is hordozza.

Jézus pedig hallgat és talán ez az evangélium egyik legnehezebb része, hogy szóra sem méltatja.

Ismerem ezt a csendet? Imádkozom valakiért, imádkozom gyógyulásért, családért, egy szétesett kapcsolatért. Kérem Istent és mintha nem érkezne válasz. A legnagyobb kísértés ilyenkor nem is maga a várakozás, hanem az a gondolat, hogy Isten hallgatása biztosan elutasítást jelent.

A tanítványok már elküldenék az asszonyt, zavarja őket a kiáltozása. Jézus pedig látszólag még keményebb választ ad: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kiskutyáknak.” (Mt 15, 26)

Nem kell megszelídíteni ezt a mondatot. Ez úgy kemény, ahogy hangzik. Jézus küldetése először Izraelhez szól, az asszony pedig kívül áll ezen a népen. Ő mégsem sértődik meg és nem fordul sarkon. Nem adja fel, hanem talál egy rést a mondatban, amelyen keresztül közel kerül az Úr szívéhez: „a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” (Mt 15,27)

Micsoda hit! Nem követel helyet magának és nem azt bizonygatja, hogy joga van a kenyérhez, hanem egyszerűen bízik abban, hogy Isten irgalma annyira bőséges, hogy még az asztalról lehulló morzsa is elég a lehetetlenhez. Az Istentől kapott morzsa ugyanis nem kevés, mert benne van az Ajándékozó egész szeretete.

Aki kívülállónak látszott, arról kiderül, hogy belül van. A tanítványok közel állnak Jézushoz, mégis elküldenék az asszonyt. Az asszony távolról érkezik, mégis jobban bízik Jézus irgalmában, mint azok, akik naponta vele járnak.

Évszázadokkal később egy másik édesanya is hosszú éveken keresztül könyörgött a fiáért. Mónikának hívták, a fia pedig Ágoston volt.

Ágoston tehetséges, de nyughatatlan fiatalember volt. Eltávolodott az egyháztól és olyan életet élt, amely miatt édesanyja sokat szenvedett, Mónika mégsem mondott le róla.

Egy alkalommal Ágoston titokban hajóra szállt, hogy Rómába menjen. Édesanyját becsapta és hátrahagyta. Mónika azon az éjszakán egy kápolnában imádkozott, hogy Isten akadályozza meg fia elutazását.

A hajó mégis kifutott.

Úgy tűnt, Isten nem hallgatta meg az imáját, hiszen Ágoston elment, Mónika pedig ott maradt a könnyeivel és Isten csendjével.

Csakhogy éppen ez az út vezette Ágostont később Milánóba, ahol találkozott Szent Ambrussal. Ott indult el megtérésének útján. Végül megkeresztelkedett, szent püspök és az egyház egyik legnagyobb tanítója lett.

Isten nem teljesítette Mónika aznapi kérését, de meghallotta élete legmélyebb imáját.

Szent Mónika története és a kánaáni asszony története ugyanarra tanít: ne nevezzem véglegesnek azt, amire Isten még nem mondta ki az utolsó szót.

Ez az evangéliumi rész nem azt ígéri, hogy ha elég sokáig kérek valamit, Isten pontosan úgy és akkor teljesíti, ahogyan elképzeltem. A hit nem eszköz, amellyel rávehetem Istent a saját akaratom teljesítésére. A hit kapcsolat: ott maradni Jézus előtt akkor is, amikor hallgat. Újra megszólítani akkor is, amikor mások már elküldenének. Bízni abban, hogy az ő irgalma nagyobb, mint az én kudarcom és sebeim.

Az asszony csak egy morzsát kért, Jézus azonban visszaadta neki a gyermekét és megmutatta: Isten irgalmának asztalánál nincs fölösleges ember, mert ami Istentől érkezik, abból egyetlen morzsa is elég. Néha éppen a morzsából ismerhetem fel, hogy már készül számomra is a hely az asztalnál.