Röntgenképek: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 15. vasárnapra

Az egyik kolostorban egy laikus szerzetes boldogan élte a kolostori életet, de a prédikáció alatt mindig elaludt és azzal mentegetőzött, hogy nem érti a szentbeszédet. Egyik napon aztán rendfőnöke elküldte a közeli patakhoz, azzal a feladattal, hogy hozzon onnan egy követ.

- Milyen a kő? – kérdezte a rendfőnök.

- Vizes – felelte a barát.

- Most törd ketté! – utasította a rendfőnök – és mondd meg, milyen a kő belül.

- Száraz – felelte a barát.

- Na látod! Ilyen a te lelked is. Belül száraz, mert nem engedi, hogy áthassa Isten igéje.

Gondolom, Jézus a magvetőről szóló példabeszédet azért mondja el hallgatóságának, mert tanításával kapcsolatban szembesült ilyen vagy hasonló ellenvetésekkel: Mester, te mindennap fáradozol, mindenfelé elmész és hirdeted az igét, mondod a példabeszédeket – de mi értelme az egésznek? Látod valami eredményét? Milyen hatása van a te igehirdetésednek és tetteidnek? Változik valami? Nem veszed észre, hogy a farizeusoknak hiába mondod, mert ők a régi szövetségnek és a törvénynek megátalkodott képviselői? Nem látod, hogy a nép – bár valami különöset sejt meg benned – úgysem áll ki melletted? Nem érzed, Mester, hogy ennek az egésznek borzalmas halál lesz a vége? Hiába, minden hiába…

Jézus pedig továbbra is tanít és megy tovább, mert az Ő szótárában nem szerepel a „hiába” szócska.

Időnként keríthet engem is hatalmába ez az érzés, de az évközi tizenötödik vasárnap első olvasmányában Izajás próféta is bíztat, hogy az égből lehulló eső sem tér vissza eredménytelenül, még akkor sem, ha nincs rögtön látszatja.

Fontos, hogy rendszeresen hallgassam és ízlelgessem Isten igéjét, amely „elvégzi a munkáját” bárkiben, aki odateszi magát. A rendszeres figyelemmel nyitottságomat is erősítgetem, s akkor nem leszek olyan, mint az a barát, aki elhitette magával, hogy ő nem érti a prédikációt. Ezért maradt száraz a lelke.

Jézus Krisztus a Megtestesült Ige. Az evangélium pedig, amely Őróla és Isten szeretetéről tanúskodik, a Hirdetett ige. Az evangéliumon keresztül el tudok jutni Krisztushoz, Aki elvezet az Atyához. A hirdetett igétől a Megtestesült Igéhez, Aki elvezet az Atyához.

A magvetőről szóló példabeszédben olyan képek tárulnak elém, amelyeket én most „röntgenképeknek” nevezek, s ezek segíthetnek abban, hogy hol javíthatok, miben változhatok és változtathatok.

Az első röntgenkép, amikor a mag az útszélre esik, jönnek a madarak és felcsipegetik. Ha jelen is vagyok egy igehirdetésen testileg, vagy olvasom az igét, de gondolataim messze kalandoznak, csaponganak, vagy túl sok helyet adok az okoskodásnak, önhitegetésnek és kételkedésnek, akkor ezek könnyen „elcsipegetik” előlem az Ige magját. Ha évtizedek óta gyakorlom vallásomat, de nincs különösebb változás és megújulás az életemben, akkor megmerevedett, unott és álmos vagyok, mert vallásosságomban nincs jelen az élő hit. Ha nyitva is van a szemem, az még korántsem jelenti azt, hogy ébren is vagyok! Az ébren alvó ember az, aki mindenkit megváltoztatna önmagán kívül!

A második röntgenkép, amikor a mag köves talajba esik. Ez a kép egy olyan embert mutat, akinek van egy eredeti kőszíve, vagyis még nincs Krisztusban új élete, de megjavult, erkölcsös és a világ szerint becsületes ember. Nagyon sok ilyen ember van, aki szereti ugyan hallgatni az Igét és valóban örvendezik is egy jó igehirdetésen, elméletileg mindenben igazat is ad az ige betűinek, de nem hajlandó egy teljesen új életet kezdeni, vagyis halálba adni mindenestől a régi életét, és átadni a maga élete felett való uralmat, irányítást Jézus Krisztusnak, minden feltétel nélkül.

Isten nem megjavítani akarja az embert, hanem teljesen újjá tenni.

Izrael népe is kitűnően tudott vallásoskodni, áldozni, imádkozni, ünnepelni, mégis az Úr azt üzeni nekik, már a próféták által is: „Új szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet és hússzívet adok nekik.” (Ez 11,19).

Isten ma is minden embernek új szívet akar adni.

A harmadik röntgenkép, amikor már lehet egyébként jó talajú föld, de az a baj, hogy nem csak a jó mag van bele vetve, hanem van benne gaz és tövis is. Az ilyen ember már hívő, megtért, újjászületett ember, de megtűr olyan dolgokat az életében, amelyek akadályozzák a teljes önátadást Isten országa számára.

A negyedik röntgenkép, amikor az ember szíve a jó földhöz hasonlít, amelyben nincs sem kő, sem tövis, hanem teljes önátadásban él, engedi, hogy rendszeresen átjárja, tisztítsa és megújítsa Isten Igéje.

Egy napon Szent Ágoston egy folyó mellett sétált, ahol néhány asszony vásznat fehérített. Mikor meglátták a papot, dicsérni kezdték, milyen szépen prédikál.

- Mit értettél meg belőle? – kérdezte a szent.

- Nem tudjuk elmondani atyám. De nézd, itt vannak ezek a vásznak, melyeken áthatol a víz és egyszer csak megtisztulnak.

Velem is ez történik. Ha hagyom!

Hagyom?