Én Te vagyok (?): Sajgó Balázs atya elmélkedése Húsvét 5. vasárnapjára
Krisztus nélkül az élet békétlen, nyugtalan, céltalan.
Amíg saját utamat járom és saját elképzeléseimet követem – ahogy a tanítványok és az emmauszi tanítványok esetében is történik a húsvéti események folyamán – addig még nem látok tisztán. Nézek, de nem látok. Addig úgy is fogalmazom meg állapotomat, mint a két tanítvány Húsvét ötödik vasárnapjának evangéliumában: Tamás, aki kéri az Urat, hogy mutassa az utat és Fülöp, hogy mutassa meg az Atyát.
Jézus mindkét kérésre egyetlen választ ad: Ő az Út, s aki Őrajta jár, látja az Atyát!
Jézus nem úgy útmutató, mint Mózes és a próféták, s mint sok más nagy vallásalapító, hanem saját magát nevezi Útnak. Aki bátorkodik nyomaiba lépni, ahogy a jó Pásztor vasárnapján is megfogalmazásra került, az az Atyával való egységet építi. Pontosabban fogalmazva: nem az ember építi az Istennel való egységet, hanem az Atya építi be a nyitott embert saját magába!
Így van ez a szentáldozásnál is: nem én fogadom be az Urat – ez csak a látszat! – az Úr épít be engem saját magába!
Jézus az Atyával való teljes egysége miatt nevezheti magát Útnak, s ezért Igazságnak is! Nemcsak azért, mert igazságokat mond ki és azokat tanítja, hanem mert Ő teljesen benne él az Igazságban. Az Igazság ugyanis nem állítások és elméletek sorozata, hanem magatartás, igazodás az isteni élethez.
Aki Jézust látja, látja az Atyát is, mert Jézus az Egyetlen, aki nem magát mutogatja és hirdeti, hanem mindenben az Atya dicsőségének megnyilvánulását akarja. Sosem gondol magára, csak az Atyára! Jézus minden szava és tette kinyilatkoztatás arról, hogy milyen az Atyaisten. Ez az Atyjával való egylényegűségének lényege.
Teljesen átviláglik rajta az Atya dicsősége, semmit nem tesz az Atya engedélye nélkül, mindent megbeszél Vele, csak addig megy el, amíg az Atya engedi s ez mégis sok lesz az embereknek. Ezt nem bírja meg a kisember, aki elfordítja arcát a Fénytől és középszerű kíván maradni.
Jézus nem kicsinyes vagy középszerű ember, hanem nagyszerű Ember, az Embernek Fia, ahogy nevezi magát. Az „Ember” projektet valósítja meg maradéktalanul, de nem önerőből, hanem az Atya Szentlelkével és így akar minden embert az Egység fele vezetni. Ehhez nem fér kétség! Erről szól az Evangélium és erre kap meghívást minden ember! Nem a középszerűségre, hanem arra, hogy mindent megtegyek az „Ember” projekt sikeréért.
A siker szó valójában a legrosszabb szó, ami ellenkezik az evangélium szellemiségével! Pontosan azért, mert nem kell semmit tenni, csak átengedni a Mindenhatót, Aki amúgy is áthat mindent, csak meg kell Neki engedni. Richard Rohr ferences szerzetes szavaival: csak félre kellene állni a felém érkező Isten útjából!
Aki Jézus útján halad, annak van igaza, még akkor is, ha ez látszólag szembeszegülés a világ hangjával, mert ebben rejtőzik az igazi élet. Igazi élet, mert Isteni Élet.
Az az ember, aki nem engedi át életében Istent, útjába áll Istennek és saját üdvösségét vagyis teljességre jutását kockáztatja. Állandóan tevékeny és zajong, keresztet farag és felfeszít rá mindenkit, s így saját magát is, mert nem engedi át az isteni élet áramlását, ami az egyetlen lényeg. Minden más önáltatás, önaltatás, önámítás, félrevezetés, önbecsapás!
Ha nem Krisztust keresem mindenben és mindenkiben, ha nem Krisztus a Középpont, akkor csak beszélek Róla szavaimmal, de távol vagyok Tőle életemmel! Beszélek Róla, de nem Ővele. Beszélek az Útról, de nem járok rajta. Beszélek az igazságokról és tanítom azokat, de nem igazodom az Igazsághoz s így elillan mellettem az Élet!
Jézus magára mutat: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet! Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek! (vö. Jn 14,1-6)
Antal testvér kopog a mennyország kapujában. Belülről hall egy hangot, aki azt kérdezi tőle: ki az? Antal testvér vagyok – hangzik a válasz, az ajtó azonban nem nyílik! Eltelik jó sok idő és a testvér újra próbálkozik. Belülről újra hallja a hangot, aki ismét kilétére kérdez rá. Erre csak annyit válaszol: testvér vagyok. Az ajtó erre a válaszra sem nyílik. Eltelik ismét jó sok idő és a testvér újra megpróbál bejutni. Az újra elhangzó ki vagy kérdésre most már csak annyit válaszol: én Te vagyok!
A testvér ráébredt: Krisztusba kell beépülnie. Teljesen.
A cél az Atyával való egység Krisztusban! Amíg el nem jutok oda, hogy Krisztust lássam a másikban, addig még nem látom az Atyát sem.
