A Pázmány-egyetem díszdoktorává avatták P. Szentmártoni Mihályt, egykori munkatársunkat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Hidat épített pszichológia és teológia, tudomány és spiritualitás, emberi lélektan és keresztény antropológia között
Az ünnepélyes díszdoktoravatáson a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egyetemi tanácsa és Székely János, a PPKE nagykancellárja, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mellett jelen volt többek közt Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita; Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke; Dolhai Lajos atya, az Egri Hittudományi Főiskola rektora; Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora és Törő András atya, a római Pápai Magyar Intézet vezetője, valamint a hazai tudományos élet számos képviselője.
A díszdoktor Szentmártoni Mihály atyát Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja méltatta. Személyében „nem csupán egy kiváló pszichológust méltatott, hanem egy olyan tudóst, papot és lelki kísérőt, aki hidat épített pszichológia és teológia, tudomány és spiritualitás, emberi lélektan és keresztény antropológia között. Egy olyan személyiséget laudált, aki életművével generációk gondolkodását formálta, különösen a hivatásgondozás, a személyiségfejlődés és a lelki kísérés területén.”
Nemcsak tanított ismereteket átadva, hanem nevelt és formált
A délvidéki származású Szentmártoni Mihály jezsuita atya a zágrábi egyetemen szerzett pszichológia diplomát, majd tanulmányait a római Gergely Egyetemen folytatta, ahol később a pasztorálpszichológia tanszék professzoraként tanított, majd több cikluson át a Spirituális Intézet igazgatója volt. Tanítói tevékenysége, cikkei és könyvei tették nevét nemzetközileg ismertté. Az életből vett konkrét példái a pszichológia tudományát a lelkipásztori gyakorlat valós világában helyezte és ott értelmezte és így lehetett katedrán, szószéken és lelkigyakorlatos minőségben olyan tanár, aki nemcsak tanított ismereteket átadva, hanem nevelt és formált, elsősorban is szeminaristákat, férfi és női szerzetesnövendékeket, lelkivezetőket, de éppúgy világi szakembereket is.
Az érett vallásosság a személyiség integrált kibontakozásának egyik csúcspontja lehet
Birher Nándor dékán a méltatásban kiemelte, P. Szentmártoni egyik legnagyobb érdeme abban áll, hogy „pszichológiai munkájában soha nem esett a redukcionizmus hibájába. Nem szűkítette le az embert pusztán ösztönlényre, pszichodinamikai folyamatok összességére vagy viselkedési mintázatokra. Miközben alaposan ismerte a modern pszichológia irányzatait – a pszichoanalízistől a humanisztikus pszichológián át a fejlődéslélektanig –, mindig ragaszkodott az ember transzcendens nyitottságához… Soha nem tagadta meg a pszichológia gyökereit, ő még pontosan tudja, milyen is volt a pszichológia, mint a filozófia szerves része. Ez a szemlélet különösen fontos volt egy olyan korban, amikor a pszichológia egyes irányzatai hajlamosak voltak a vallásos tapasztalatot pusztán projekciónak vagy regressziónak tekinteni. Szentmártoni ezzel szemben megmutatta, hogy az érett vallásosság a személyiség integrált kibontakozásának egyik csúcspontja lehet.”
Oktatói és írói tevékenysége – főként magyar nyelvterületen – jelentősen hozzájárult a hivatás-felismerés és hivatás-gondozás átértékeléshez és gazdagításához, hiszen a vocatio, a hivatás, mint Isten adománya nem pusztán spirituális jellegű, hanem együtt kell tekinteni a személyiség egyéb vonásaival és így nagymértékben lehet segíteni a jelöltet és a szemináriumi, valamint rendi elöljárókat egy-egy hivatás értelmezésében.
Szentmártoni atya a díszdoktori oklevél jelenleg is folyó kutatásairól beszélt röviden, melyben a misztikus tapasztalatot értelmezte pszichológiai szempontból. Józan misztikus tapasztalatra minden hívő lélek szert tehet, de tapintattal és óvatos megkülönböztetéssel kell bánni vele, különben könnyen belecsúszhat az ember az álmisztikába. Mihály atya jelenleg is aktív, gyóntat, lelkigyakorlatokat ad, mintha nem is régen ünnepelte volna 80. születésnapját.
Forrás és fotók: Magyar Kurír