Küldetés: Sajgó Balázs atya elmélkedése Urunk megkeresztelkedése ünnepére

Jézus rejtett életéről nem olvasunk az evangéliumokban. Vannak feltételezések, hogy hol járt és mit tett a gyermekévek után, különböző források beszélnek róla, amelyeket aztán túlszínez az emberi fantázia is, de nem ez a lényeg.

A lényeg pontosan a rejtettsége. Jézus soha nem dicsekszik azzal, hogy hol tanult, hány diplomát szerzett és milyen képzéseken vett részt, mert nem ez a lényeg. Azzal az Istennel ismerkedik, Aki maga is rejtőző Isten.

Isten nem azért rejtőző, mert el akar bújni előlem, hanem azért, hogy mindig tovább keressem, s ha keresésem őszinte és igazi, akkor mindig van gondja arra, hogy megmutasson valamit magából.

Amíg Jézusban is nem születik meg a belső bizonyosság rengeteg lelki-szellemi-fizikai munka és imádság által, addig nem indul el. Folyamatosan Ővele él és ismerkedik emberként, míg aztán a pusztai kemény böjt után előlép rejtettségéből és megkeresztelkedésekor hallja a Hangot: Te vagy az én szeretett Fiam, Benned telik kedvem. Ez adja a nyitányt küldetéséhez!

Amíg én is valamit nem tapasztalok meg személyesen Őbelőle, addig másokat idézek, és mások ismerete alapján beszélek Istenről is. Ez egy ideig rendben is van, csak nem szabad elhitetnem magammal, hogy az Istenről igazi tudással rendelkezem. Ez még nem az igazi, csak az utánzat.

S az utánzattal sem lenne baj, ha az az eredetiségre törekszik.

Az önmagában nem baj, ha másokat idézek, de a keresztény embernek nem másokat kell lemásolnia, hanem önmagát kell fejlesztenie – Istenben és Istennel! El kell érnie oda, hogy Istenből merít. Ezt pedig nem tudja megtenni önerőből – a Szentlélekkel való megkeresztelkedés nélkül. Igen, mert a Keresztelő János féle keresztség csak vég nélküli és erőltetett küzdelem a bűn ellen, de a Jézus által megmutatott Szentlélek keresztség az igazi, mert nemcsak a bűn ellen harcolok, hanem Istenben élek és nem valami ellen. Nem a rossz ellen élek, hanem a Jó mellett. Teljesen más a hangsúly.

Ezt pedig akkor tudom jól és hitelesen képviselni, ha felidézem én is a hangot: te vagy az én szeretett gyermekem. Ha pedig Isten gyermeke vagyok, akkor Őbelőle vagyok és ez a tudat megváltoztatja az életemet. Már nem kell erőltetnem semmit, csak engednem, hogy Vele és Általa éljek. S akkor másokra is úgy nézek, s másokat is úgy segítek, hogy felismerjék Istenhez tartozásukat és keresztényként éljenek – akár szavak nélkül is.

A keresztség felvételekor én is küldetést kaptam, hogy ezt az örömhírt adjam tovább. A Szeretet Lelke egy lángot adott, amelyet tovább kell adnom, hogy másoknak is világítson, másokat is melegítsen. A mennyei Atya szózata nekem is felcsendült és helyettem válaszoltak szüleim és keresztszüleim. A szózat lényege ez: A Mennyei Atya teremtett, mert akart. Ha nem akart volna, nem lennék ezen a világon. Éppen ezért kell keresnem életem értelmét még akkor is, ha történetesen nem látom most azt. Istennek mindenki szeretett gyermeke. Ha szüleim nem is akartak kifejezetten – és ez sajnos életre szóló nyomot hagy sok ember életében – akkor sem véletlen az ittlétem. Egyszeri vagyok és kicserélhetetlen.

A keresztség ennek a ténynek az elfogadása. Elfogadom, hogy az Övé vagyok. Van erőm, fel vagyok hatalmazva, vértezve Isten Szentlelkével, a Tűzzel, Aki hevít.

Ha ez nem válik tudatossá bennem, nem csoda, ha a környezetemben élők kedve is elmegy a középszerűen megélt kereszténységtől!

Ha szavaimmal nem is, de tetteimmel még inkább mutassam meg, mondjam el embertársaimnak: A Mennyei Atya gyermeke vagy, mert Ő akart Téged, s ez most sincs másképp. Egyszeri vagy és kicserélhetetlen.