„Álmok” – Sajgó Balázs atya elmélkedése Szent Család vasárnapjára

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A Rómában töltött teológiai éveim lezárása előtt erőssé vált bennem az a gondolat, hogy pályát módosítok, vagyis nem papként szolgálom Istent. Hazajövetelem előtt egy hétig tartó lelkigyakorlaton vettem részt, amelyen egy kedves jezsuita atya kísért bennünket.

A harmadik hajnalon egy fura álmot láttam, amelybe többször is beleébredtem, mégis folytatódott és olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy részleteire még ma is emlékszem. Ennek az álomnak kezdetben nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget - aztán „véletlenszerűen” megemlítettem a lelkigyakorlatot kísérő atyának! Amikor ő megkért, hogy részletesen meséljek az álom képeiről, szívesen megtettem, arra gondolva, hogy addig sem kell magamról beszélnem! Kedves menekülés lett volna magam elől, de a képek alapján tudatossá tett bennem az atya néhány rám jellemző alapvonást és tulajdonságot, amelyeket nem volt ahonnan tudnia és olyan dolgokat is feltárt rólam, amit addig soha senki sem mondott vagy tudott!

Tudatában vagyok, hogy az álom nem látomás, de annak is, hogy Isten bármilyen eszközt felhasznál, ha üzenni akar! Fontos, hogy milyen erős, meggyőző érzés indít tovább, amikor felébredek...

Advent negyedik vasárnapjának evangéliumában olvastuk és elmélkedtük, hogy Szent József egy álom hatására nem bocsátja el jegyesét, hanem mellette marad és hordozza a Titkot Máriával együtt.

Szent Család vasárnapján folytatódik az álom-sorozat. József nemcsak egy álmot lát, hanem hármat is. Úgy néz ki, nagyon figyel az álmokra. S nemcsak figyel, hanem érti is azok üzenetét. A Szentírásban egyébként is sok helyen látnak a szereplők olyan álmokat, amelyek megváltoztatják életüket.

Sokan hisznek álmokban azóta is. A modern kor álomkutatóit és álomfejtőit az a szándék vezérli, hogy az álmok segítségével jobban megismerjék az ember személyiségét, érzelemvilágát, soha ki nem mondott gondolatait és titkolt vágyait. Álmaink olykor szépek, máskor rettenetesek. Sok álomnak valóban nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani, de vannak sorsfordító hatásúak is. Napjaink embere tudni szeretné álmai jelentését. Így volt ez a régmúlt időkben is, azzal a különbséggel, hogy az álmok okát és jelentését elsősorban nem az emberben keresték, hanem az álmot a természetfeletti világgal és az Istennel való kapcsolat egyik formájának tekintették.

József másodszor kap utasítást, éspedig azt, hogy menekülnie kell a családjával. Nem a könnyebb élet keresése miatt, hanem mert veszélyben van a gyerek és az édesanya. A Mennyei Atyától kapott atyai megbízást most már gyötrődés és gondolkodás nélkül teljesíti. Tudja, mi a feladata. Míg első álmában felvilágosítást kapott a születendő gyermek kilétéről és megerősítést jegyese tisztaságáról, e második álmában már tovább kell lépnie és védelmet nyújtania azoknak, akiket rábízott az isteni Gondviselés.

Isten mindenkinek gondját viseli, de ahhoz figyelni kell az üzenetre és engedelmeskedni annak. Férfiként jó lenne többször figyelnem arra, hogyan tudok másra úgy figyelni és a rámbízottakat úgy védeni, hogy ezáltal megtapasztalják ők is Isten gondviselését. Nőként pedig, ahogy Mária is tette, megengedhetem ezt a segítséget, elfogadhatom és befogadhatom a szeretetet, rábízva magam a másikra.

Amikor Heródes meghal, az Úr angyala ismét megjelenik Józsefnek és tájékoztatja arról, hogy a veszély elmúlt, most már hazaköltözhetnek. József nem tétovázik, ismét fogja a Gyermeket és anyját, biztonságot nyújtva nekik az állandó bizonytalanságban.

József vakon követi az álomban kapott utasításokat, mert meggyőződik, hogy Isten angyala ezeken keresztül vezeti őt.

Mindenkinek másképp üzen az Úr. Figyeljek nagyon azokra a jelekre, amelyen keresztül hozzám érkezik az üzenet. Ha nem álomban, akkor másként: látásban, látomásban, a másik emberen keresztül vagy éppen egy szentírási részben, amely szíven talál és megérint... Mária pedig nem kételkedik, ismét követi Józsefet, mert tudja, hogy igaz ember – s ha ő álmodott, akkor menni kell.

József aztán fél Júdeába menni, mert hallja, hogy ott Arkelausz uralkodik, apja Heródes után, ezért újra utasítást kap álmában és irányt vált Galilea vidéke felé. Így jutnak el Názáretbe.

Láthatjuk, hogy József milyen heves párbeszédet folytatott tudatalattijával. S mivel Isten embere volt, igaz ember, Isten maga társalgott vele.  Egyetlen szavára „fölkelt, fogta a gyermeket és anyját” és ment, ahova küldték. Háromszor egymás után. Így lett emigráns, földönfutó menekült, hazatérő disszidens, majd újra gyökértelen.

Mégis az ő atyai biztonsága, Mária bizalma veszi körül a megszületett és növekvő Gyermeket. A Gyermek pedig engedelmes atyjának és anyjának. A bizalom és szeretet légkörében növekszik. Ettől szent ez a Család!

Ha befogadom a Gyermeket és növekszik bennem is a bizalom és a szeretet, én is hozzájárulhatok a nagy Család, az Egyház bizalmas légkörének növekedéséhez.

Hatalmas lehetőség! Élek vele?