Interjú Törő András atyával, a Pápai Magyar Intézet rektorával: A Jóisten kíséri az utamat

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Törő András atya a Pápai Magyar Intézet rektora, koordinátor az MKPK és a Szentszék között, a Szentszéki Magyar Nagykövetség tanácsosa, a római két magyar zarándokházat felügyelő Szent István Alapítvány elnöke és olaszországi magyar főlelkész. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján készült vele interjú a Vatikáni Rádióban.    

Az eltelt bő félévre „nagy áldásként” emlékezik

Múlt év augusztusától van hivatalban András atya és visszatekintve az eltelt bő félévre „nagy áldásként” élte meg az eltelt időszakot. „Meglepetés” volt számára a kinevezés, hiszen éppen „beállt rendszerű élete” volt a debreceni Megtestesülés plébánián, ahol plébániai kormányzóként működött. „Készséggel” fogadta a felkérést és rábízta magát arra az egyházi Közösségre, melynek szolgálatában áll. „Jó volt megtapasztalnia, hogy „az Isten milyen sok mindenről gondoskodott ebben az időszakban”, „noha voltak és vannak kérdései és félelmei”, „mert a Jóisten elkíséri ezeket az utakat”. „Sok új emberrel találkozott, akikben megtapasztalta az Isten szándékát ővele és akiket mint ajándékot helyezett el ezen az úton”.  

„A római diáksága a Germanicum et Hungaricum kollégiumban (2010-2015) gyönyörű korszak, nagyon életteli, pezsgő idő volt”. Akkor „ott megtapasztalta a világegyházat és látta, hogy a világ milyen sokszínű és gazdag és hogy milyen sok jó gyakorlat létezik a világban”. „Egyfajta alapnyitottság fejlődött ki akkor benne a másként gondolkodók iránt, hogyan lehet velük kapcsolatot teremteni”. 

Rómában a Pápai Magyar Intézet az állomáshelyem, ez az alapvető munkája  

„XVI. Benedek pápa lemondása idején éppen otthon volt a diakónusi gyakorlati éve során Nyíregyházán, s mire visszakerült Rómába, már Ferenc pápa szolgált, aki iránt „nagy várakozás élt, és aki egy másfajta világlátást hozott. Hozta a saját kultúráját, amiben benne volt természetesen az evangélium üzenete”. „Az egyházunk története elég színes, minden helyet kap benne és a Gondviselés szálai ezt a helyükre tudják húzni, hiszen az Isten soha nem hagyja el az Egyházat”. „Él ez a közösség, lehet látni az új gyümölcsöket. Jó, ha hagyjuk, hogy ezek hassanak ránk, hiszen nem nekünk kell kitalálni az Isten tervét a világgal, hiszen az Isten belép ebbe a világba”.

„Rómában a Pápai Magyar Intézet az állomáshelye, mely majd száz éve áll a magyar papok felsőfokú  tanulmányai szolgálatában, és amely kezdettől fogva együttműködik a Magyar Akadémiával, s noha különálló intézmények, a hétköznapi életük mégis együtt zajlik”, aminek András atya „nagyon örül, hiszen tudják egymást gazdagítani és segíteni”. „Tehát az ő legfontosabb munkája ennek a római egyházi intézménynek a vezetése”. „Posztgraduális tanulmányokra érkezett felszentelt papok közössége a ház, akik otthon már dolgoztak is. Szükségszerű, hogy legyen nekik egy papi közösségük. A hangsúly nem annyira a formáció, a képzés, hanem az együtt-haladás a közös imádságban, a lelki programokban, a napi közös reggeli szentmisében, a közös zsolozsma-imádságban, a részvétel a rekollekciókon, ami valamiként a lelki élet frissítése”.

Legfőbb öröme az, hogy a Jóisten erre az új szolgálatára oly sok embert készített elő

„A tanulmányok mellett belekapcsolódnak a lelkipásztori életbe” – hiszen András atya az olaszországi magyar közösségek főlelkésze és az intézet papjait „egy-egy magyar közösség szolgálatára küldi”. „Minden gazdagsága ellenére nehéz feladat a magyar közösségek lelkipásztori ellátása magyar nyelvű szentmisékkel, ha lehet egy-egy állandó pappal. Segíteni kell az itáliai magyarokat abban, hogy a helyükön működő olasz plébániáknak is szerves tagjai legyenek és így vallásgyakorlatuk rendszeres legyen. Fontos, hogy jelen legyünk az ünnepeiken, mégpedig anyanyelvi ünnepléssel. „Az egyes közösségek koordinátorai rendszeresen találkoznak egymással”, illetve az összes közösség „közös magyar zarándokúton vehet részt, idén éppen a római jubileumra érkeznek”. András atya „legfőbb öröme az, hogy a Jóisten erre az új szolgálatára oly sok embert készített elő, akik segítenek neki és akik részéről oly sok szeretetet tapasztal”. Nagy öröme még a „kedd reggel szentmisék a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában, ahol rendszeresen  összegyűlnek a Rómába érkező magyar zarándokok”.