Lukács: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 3. vasárnapra

Sokan vállalkoztak a Jézussal kapcsolatos események megírására, mert sokakat érintett meg Jézus személye. Lukács evangélista felfigyelt a Jézus-követők életére, ezért az apostolok tanításai alapján pontosan utánajárt a dolgoknak és így írja meg evangéliumát, amelyet ebben az évben olvasunk.

Ha pontosítani akarunk, tudatosítanunk kell azt, hogy igazából csak egyetlenegy evangélium létezik: Jézus örömhíre Isten Országáról! Az evangéliumok és apostoli levelek különféle szemszögből világítanak rá Jézus személyére!

Pontosabb megértés miatt felidézhetjük annak a hat vak férfinak az esetét, akik elindultak, hogy fölfedezzék, milyen az elefánt. Az első férfi az állat oldalát tapogatta és azt mondta, hogy az elefánt olyan, mint a fal. A második az elefánt agyarát fogta meg, s azt mondta, olyan az, mint egy dárda. A harmadik az állat ormányát fogta meg, s azt mondta, olyan az, mint egy kígyó. A negyedik az elefánt lábát tapogatta, s azt mondta, olyan az, mint egy fa. Az ötödik a fülét érezte, s azt mondta, olyan az, mint egy legyező. A hatodik az elefánt farkát fogta meg, s azt mondta, olyan az, mint egy kötél. Elgondolhatjuk, micsoda nézeteltérés alakult ki közöttük, amikor az elefántról tárgyaltak.

Kinek van igaza? Mindegyikük ragaszkodik ahhoz, hogy amit ő mond az igaz, a másik pedig téved. De az igazság az, hogy valójában mindegyiknek igaza van, csakúgy, mint a többieknek. Mindegyiknek van egy tapasztalata az elefántról, de egyik sem ismerte a teljes igazságot, hogy milyen az teljes valójában. Sőt, amikor összerakjuk a hat különböző képet, még az sem elég, hogy megalkossuk a teljes képet az elefántról.

Sokan vállalkoztak már Jézus-életrajzírásra is, de az evangéliumok nem életrajzok, hanem TANÚSÁGTÉTELEK. Egy evangéliumról van tehát szó négy megközelítésben. A Szentlélek ihletésére, sugallatára írták meg az evangélisták más és más szemszögből. Ez megmagyarázza az eltéréseket is, mert mindenki belevitte saját stílusát is, meg figyelembe vette a címzetteket is – ugyanakkor a részekből nagyon szép kép bontakozik ki Jézus személyéről és tanításáról!

Jézus mindig a Szentlélek erejével jár-kel és tanít. Rendszeresen visszavonul, töltekezik, aztán újra indul. Felfigyelnek rá, mert érzik személyéből, hogy élő kapcsolatban van az Írásokkal, amelyeket a Szentlélek ihletett és sugallt. Olvassa azokat és felismeri, hogy ugyanaz a Lélek szállt rá a Jordánban és sugallta: Te vagy az én szeretett gyermekem, mint amelyik a pusztába is vezérelte, hogy aztán visszatérhessen és elkezdhesse működését.

Izajás próféta szavai is szíven találják, amikor rádöbben élet-feladatára és elmondja legrövidebb prédikációját: MA beteljesedett az Írás!

„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” (Lk 1,14-21) És mindez MA teljesedett be!

Isten Országa elkezdődött, Jézus a Teljes Tanítást, a Teljes Örömhírt tárja elénk, de azt mi részletekben bontjuk ki saját jelenünkbe le-és átfordítva.

Ha az ember erre figyel, akkor teljesebb életet kezd élni. Egyre tudatosabbá válik számára, hogy a keresztségben felkente a Szentlélek és a bérmálás szentségében megerősítette őt.

Van, akit arra kent fel a Szentlélek, hogy az örömhírt a szegényeknek elvigye.

Egyszer egy beteghez járt a pap, olvasta az írásokat és kiderült, hogy a beteg még nem evett aznap. Aztán megetette a szegényt. Embere volt a szegénynek azáltal, hogy szeretetét adta neki. Sokan azért szegények és azok a szegények, akik nem kapnak szeretetet. Az ilyeneknek aztán tényleg örömhír, ha megjelenik egy ember, aki végre rájuk figyel.

Megszabadítani a foglyokat azt jelenti, hogy segítek azoknak, akiket az élet nehézségei vagy megoldatlan kérdések nyomasztanak. Akik depresszióban, nyomásban szenvednek és nem tudnak szabadulni. Egyszerűen csak odafigyelni rájuk és imádkozni értük, ahogy a Mester is tette.

Mindenki megélheti felkentségét azon a területen, ahol él. A gyárban, az úton, üzletben – egyszerű – s ezért nagyszerű – odafigyeléssel! S mindezeket nem erőszakkal, ráolvasva másokra a bűneiket, mert jóvá szidni még senkit sem sikerült, ezért nagy szeretettel legyünk türelmesek. Ha meg nincs, akkor el kell kezdeni gyakorolni, amíg a MA tart.

A názáreti zsinagógában mondott beszédében Jézus nem a múltról és nem is a jövőről beszél, hanem a jelenről! Ma találkozhatok Istennel.

Aki csak holnaptól akar megjavulni, az ma még rossz akar maradni. Aki csak holnaptól kezdve szeretne igazat mondani, az ma még hazudni fog. Aki csak holnaptól akarja szeretni embertársait, az ma gyűlöli őket. Aki csak holnaptól szeretne békét, az ma még háborút akar. Aki csak a holnapi naptól lesz becsületes, az ma még mindenkit becsap. Aki csak a következő naptól szeretne hinni, az ma még jól érzi magát a hitetlenségben. De vajon lesz-e holnap mindenki számára? Vajon meddig lehet halogatni a lelki megújulást? Vegyük komolyan az Úr szavait: ma jött el számunkra a megfelelő idő. Minden nap elmondhatom: ez a nap az Isten napja! Ez az én napom! Ez a mi napunk! Az elengedés napja! Erről is szól a megkezdődött Szentév.

Nekünk is sokan tartoznak talán bocsánatkéréssel, de ne ezt rójuk fel, mert nekünk is van bőven, amiért Isten felé forduljunk. S ha nagyon őszintén nézünk magunkba, akkor a múltban találunk olyan bűnöket, amelyeket mi magunk követtünk el mások irányában.

Szeressünk, amíg tart a MA. Holnap is MA lesz, tehát szeressünk holnap is, s ha tart a MA, akkor majd tovább!