A megújuláshoz nekünk kell lépnünk a másik felé: Év végi beszélgetés Felföldi László püspökkel reményről, szentévről
Gedő Ágnes - Vatikán
Az év vége a számvetés, a visszatekintés ideje, amikor megállunk egy pillanatra, és a szívünkbe nézve sorra vesszük, mit kaptunk, mit adtunk, milyen vágyaink teljesültek, milyen remények állnak előttünk. Hogy élte meg ezt az évet?
Felföldi László püspök elmondta, hogy számára az elmúlt esztendő valójában egy négyéves időszak mérlege is, mely pécsi szolgálata megkezdése óta eddig eltelt. Ez a négy év a megismerkedés, önmaga megtalálásának ideje volt. A munka, a feladatok végzése mellett most biztos és nyugodt szívvel mondhatja el, itthon van az egyházmegyében, munkatársakkal, közösségekkel tevékeny együttműködésben. Hálaadás és köszönet járja át szívét Isten bizalma és az emberek befogadó, elfogadó és segítő szeretete miatt, melyet a paptársak és a hívek részéről tapasztalt.
A remény jegyében telt az Advent, hiszen most kezdődik a 2025-ös szentév, melynek mottója „A remény zarándokai”. Hogyan készülnek a jubileumi évre?
Ma különösen reményvesztett, bizonytalan az emberek szíve. A remény a jövőbe vetett bizalom. A migránsok, menekültek elkerülték Magyarországot, de ha körülnézünk, az ország lakosai közül nagyon sokan lettek „migránsok”, „menekültek”: elhagyták az országot, a családjukat, a munkájukat, elmenekültek, elveszítették az életük méltóságát. Ez miért történhet meg? Mert nem volt meg bennük a remény, nem tudtak reménykedni a jelenből a jövőbe. Ezért nagyon aktuális és óriási ajándéka Istennek az, hogy a lényegre figyeljünk, mert az embert csak a reménnyel lehet megerősíteni, az élet kihívásai felé tevékennyé tenni.
Milyen programokat, zarándoklatokat terveznek a szentévre?
Természetesen lesznek zarándoklatok Rómába: a papság, a fiatalok, a felnőttek részére, megragadva ezt a különleges alkalmat. Nagyon fontos azonban, hogy a hétköznapokban is adjunk teret, lehetőséget, segítséget a családoknak, a kicsiny egyházközségeknek a megújulásra, hogy a reményteljesebb élet szülessen a kapcsolatokban és a lelkek benső világában.
A megújulás kihívást jelent, hiszen le kell vetnünk régi önmagunkat és újat találni helyette. Mi adhat nekünk irányt ebben?
Mögöttünk van az Advent, ami az élet legfontosabb üzenetére irányítja a figyelmünket. Minden emberi élet adventi várakozás, és egyben a benne rejlő változás. Ez kíséri végig mindenki életét. Az emberi méltóság, az élet öröme, békéje azon múlik, hogy ezt az állandó várakozást, ezt az állandó változást hogyan tudjuk megélni. Ez a megújulás lényege, titka. Most különösen fontos, hogy jól, jobban lássuk az életünket, főleg a katolikus egyház közösségeiben, egyházközségeiben, családjaiban, mert ez lesz a megújulás célja, értelme és az ereje.
Milyen örömök érték az elmúlt egy évben és pécsi püspöki szolgálata 4 évében?
Az örömöket a mindennapi gazdagságok adták, egy örömteli időszakot zárunk – mondta el az interjúban Felföldi László püspök. Csodálatos paptestvéreket ismertem meg, akik nagy szívvel-lélekkel végzik szolgálatukat, lelkesedéssel, igazi odafigyeléssel a mindennapos munkában. Fantasztikus világi híveket ismertem meg, akik akár lehetőségeikhez képest túlcsordulóan is segítik a közösségek életét, beleállnak a pasztorális munkába. Ezek nagy örömök: látni, hogy az emberi közösségek egyre erősödnek, valóságosabbak, gazdagabbak lesznek. A fa hasonlatával élve a fa öröme a gyümölcs; s a mikor már megjelennek a levelek, a virágok, akkor remélhetjük, hogy megjelennek a gyümölcsök is.
Milyen az együttműködés a többi egyházmegyével, tudnak-e jó példával, tanáccsal segíteni egymásnak?
Rendkívül fontos, hogy lássuk, segítsük egymást kölcsönösen. Nagyon jók a kapcsolatok több egyházmegyével, találkozunk, tapasztalatot cserélünk egymással, és nagy öröm, hogy mindig nagy segítőkészségre, baráti szívre találva tudunk együtt gondolkodni a püspöktestvérekkel, munkatársaikkal. Fontos megosztani egymással a jó gyakorlatot, jó megoldásokat, és munkatársakkal együtt közösségben tevékenykedni.
Ez voltaképpen a szinodális egyház lényege...
A szinodális egyház újra magára talál. Ferenc pápa nem véletlenül mondja, hogy ezt most életre kell kelteni a mindennapokban – vezetőknek egymással, de a hívekkel is rendszeresen találkozva, mint ahogy a hívek is egymás között is üljenek le, és beszéljék meg az adott faluban, egyházközségben, hogyan tudnak együtt gondolkodni, fejlődni. Így a szinodális gondolat a hétköznapok ereje és az ünnepek gazdagsága lesz.
Mit kíván a Vatikáni Rádió hallgatóinak az új esztendőre?
Azt kívánom, ami bennem is erő és biztonság, hogy higgyenek a Szentlélek világos vezetésében a személyes életükben, a családjaik életében, az egyházközségek életében. Ehhez viszont meg kell hallgatni, oda kell figyelni szavára, és élő, éltető, közösséget teremtő kapcsolatokat kell lérehozni. Nekünk kell lépni a másik felé, nekünk kell mozdulni. Most nem a várakozás ideje van, hanem a kilépésé: s amikor kilépünk, ott vár bennünket Isten öröme, Isten gazdagsága, Isten szeretete.
Istentől megáldott, békét, örömöt, szeretetet sugárzó évet kívánok mindenkinek! – zárta gondolatait Felföldi László püspök.
